Van ez a "Less CSS" nevezetű kezdeményezés, amiről én elhiszem, hogy jó, meg innovatív, meg picit olyan, mintha fejlesztenél, tényleg... De az ég szerelmére, ne kelljen már ehhez egy külön fordítót futtatnom, ami majd előállítja a végleges CSS kódot...

Meg kell tanulni CSS-t írni, normálisan, nem pedig ilyen hulladékokat, kvázi pótcselekvéseket használni.

Az első rész szerintem -és a kritikusok szerint is- szinte tökéletes lett. Akár írhatnám azt is, hogy az eddig készült képregény-adaptációk között ott a helye a legutóbbi két Batman mellett. Tökéletesen felvette a laza stílust, semmi erőlködés nem látszott rajta, úgy volt jó, ahogy azt a vászonra álmodták.

Legalább ezt a szintet vártam el az új résztől is, ugyanakkor féltem attól, hogy a folytatások ötlettelensége fogja jellemezni.

Nos, egyeseknél (írhatnám, hogy az igénytelenebbeknél, de ilyet nem írunk) ilyenkor elsődleges szempontok, hogy a látvány mennyire üti meg a mércét, mennyire rombolják le a fél világot, és hogy amerikát mennyire mentik meg.

Szerencsére az előd színészi játékban is hozta az általam elvárt szintet, és az új részben se kell csalódni. A Tony Stark-ot játszó Robert Downey Jr. még mindig tökéletes beleéléssel játsza a laza, "én vagyok Iron Man, megmentem a világot, minden más le van szarva, ja és nők legyenek, meg felhajtás!" szerepet. Rajta kívül a többi színész is egész jól viszi a saját szerepét.

A történettel se lőttek mellé, tökéletesen folytatják az előző részben befejezett sztorit, némi ugrással. A S.H.I.E.L.D. szuperhőseit is jó volt látni, és elég ügyesen is vitték bele őket a történetbe, még akkor is, ha kicsit szegről-végről pattant Deus ex machina érzete van a dolognak.

A látvány pedig üt, Amerikát ezúttal nem kellett megmenteni, viszont rombolás az van benne rendesen, és a mech rajongók is csorgathatják a nyálukat.

Ezek után érdeklődve várom a 3. részt.

10/10

Volt egy -részben- rossz döntésem, még a tavalyi év legvégén, amely döntésemmel kvázi újra beálltam a mókuskerékbe. Valójában az igát húzó öszvért is említhetném példaként. A döntés ugyan hozott egy nagyon jó barátságot, de cserébe kért kemény 5 hónapnyi lélekvesztést, és fékevesztett süketelést arról, hogy valójában mi a tuti...

Ezek elviselhetetlensége ugyancsak hozott pár ősz hajszálat. Hovatovább, a kreativitásom, és a produktivitásom is kárát látta, és bizony a magánéletem is.

Egy nagy adag felismerés kellett ahhoz, hogy elszánjam magam, és változtassak a dolgokon. Elég szar volt rájönni, hogy gyakorlatilag ugyanazt a helyzetet élem át, mint anno Mercenary, volt kollégám, csak kisebb keretek között. Pedig Isten látja lelkem, én megpróbáltam mindent, hogy máshogy alakuljanak a dolgok...

Mostanra kezdem kb összeszedni magam, igyekszem az elhúzódó projecteket lezárni, és megpróbálni végre újra valami maradandót alkotni. Szerencsére a régi gépezet még működik, csak némi olaj kell itt-ott, hogy ne nyikorogjanak a kerekek...

És a tanulság: Fanatikusokkal többet soha! Legyen az bármelyik csoportból való, soha!

Nincs ez így rendben, nagyon nincs. De akkor is muszáj kiírnom magamból a dolgokat, mert különben megörülök...

Kibaszottúl hibásnak érzem magam, és nem is értem, hogy érthettük ennyire félre a dolgokat, ha egyátalán félreértettük. Sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni, sajnálom, hogy nem tudtunk többet beszélni, és sajnálom, hogy még most sem tudok ott lenni, pedig ott lenne a helyem, köztetek...

Pontokba szedve:

• Ha már a sokadik ügyfél mondja, hogy jó dizájner vagyok, az jelent valamit?
• Valójában aki nem ért velem egyet, az tehet egy szívességet...

És ezzel a bejegyzéssel a blog visszaáll a 2008-as állapotra, ami annyit jelent, hogy, lesz tartalom is, és lesz tartalom mindenféléről is, és konkrétan teszek arra, hogy ha valakinek valami nem tetszik.

Mint a régi szép időkben!

Sokan szidják az Apple-t, hol ezért, hol azért, leginkább beégett sztereotípiák miatt, vagy azért mert már elegük van a cég által kiváltott néha már-már hisztérikus fanatizmusból. Én csak szimplán úgy voltam vele, hogy nem hiányzik, hisz egy Mac áráért már sokkal jobb képességekkel bíró PC-t tudok venni. Aztán jött az iPhone 3G.

Mondjon bárki bármit, tavaly áprilisban, amikor az iPhone-omat vettem, nem volt párja a készüléknek, sem tudásban, sem dizájnban. Ez talán ma sem változott.A telefon alapjaiban változatta meg a dolgokhoz való hozzáállásomat, és erről azt hiszem a teljes kényelem érzése tehet leginkább.

Kb. rá pár hónapra már elhatároztam, hogy a következő gépem is Apple termék lesz, kerüljön amibe kerül. Nem bántam meg. A négy hónapja kiválasztott gép a legkisebb Macbook Pro lett. A 13" tökéletes, az előző 15"-os MSI laptopot már átkoztam a méretei miatt. Az alu borítás is telitalálat, sokkal masszívabb érzést ad, a súlya is kevesebb mint az MSI EX 600X-é volt, és a legjobb, hogy az egész egyben van, nincsenek felesleges rekeszek, csavarozások, és a gép nem nyeklik-nyaklik, ha egy kézzel felemelem netán. Akkumulátorról 5-6 órán keresztül simán bírja, úgy, hogy dolgozom is vele. Tovább

Bizony, csatlakoztattam a blogot a Facebook-hoz, ami azt jelenti, hogy itt is lehet nyomkodni a "Tetszik" gombot, valamint a kommentálás is a facebook comment plugin-ján keresztül történik.

Ez maga után vonja azt, hogy a régi kommentek ideiglenesen eltüntek az oldalról.

Jelenleg csupán teszt jelleggel fut az egész, kíváncsi vagyok mit lehet ebből kihozni, mit tudok hozzáadni, stb...
Viszont az már most is látszik, hogy az egyes modulok betöltése látványos időmennyiséget vesz igénybe az oldal betöltődése után is. Kíváncsi vagyok a Facebook mit fog ezzel kezdeni a jövőben.

Tervezek írni egy cikket, ahol átfogóbban, több szempontból megvizsgálva szeretném körüljárni a Facebook újdonságait. Jelenleg, bármilyen nagy durranásnak is lett beállítva ez a "Facebook on your site" bejelntés, én még nem vágtam hanyatt magam tőle.

Török Gábor hívta fel erre az oldalra a figyelmem, egész érdekes kezdeményezés, és igazából fél óra kellett hozzá, hogy magával ragadjon.

Az alapötlet szerint minden felhasználó tölthet fel zenéket, amiket az oldal playlist-be rendez, vagy ahogy az oldal nevezi, mixekbe. A mixekhez lehet tag-et, genere-t rendelni, ezáltal mindenki könnyen megtalálhatja a neki tetsző műfajű mixet.

Az igazi élvezet ott kezdődik, hogy amikor a mix véget ér, az utolsó szám genere-jéhez képest ugrik egy másik mixre, ami azt eredményezi, hogy amíg ki nem kapcsolod a böngésződ, folyamatosan megy a zene, ami szép lassan átér egy másik műfajra, majd újra, s, újra.

Az olyanoknak, akik annyira nem függenek egyetlen műfajtól, s nyitottak az újra, mindenképp ajánlott, hisz rengeteg eddig számunkra ismeretlen előadót ismerhetünk meg. A hallgatott számokat akár meg is vásárolhatjuk Amazonról.

Ezúttal az Apple egy picit túllőte a hype factort. Kiderült az információk direkt szellőztetése, ennek tetejébe egy, a korábban megszellőztetett infóknak szinte teljesen megfelelő eszköz látott napvilágot. Ami édeskevés ahhoz, hogy ez a termék valóban elérje azt az ingerküszöböt, amit a legtöbb Apple termék túl is lép az emberknél.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az Apple tőzsdei értéke az előadás alatt igen szépen ingadozott, de jellemzően csökkent, s csak egy-egy olyan extra bemutatása tudta picit feljebb lendíteni az indexet, mint az iWork, vagy az iBook, s persze az EA-s előadó játszadozása.

Ezek valóban szép dolgok, hisz lehet valamilyen szinten munkára, és jobb minőségben szórakozásra használni a gépet, de én speciel nem látom, hogy miben tudna számomra többet nyújtani, hisz az iPhone 3G-m és a MacBook Pro-m által már így is tökéletesen ki tudom használni az Apple különféle technológiáit, szolgáltatásait.

Ráadásul fogadni mernék rá, hogy az iBook, ami engem érdekel, debütálni fog a következő nagyobb (4.0) iPhone Firmware frissítésben is.

Az ára ugyan még egészen kecsegtető, főleg ha a hazai Apple íroda megfogja vele kapcsolatban a gyeplőt, $500 egy egész tűrhető ár egy ilyen kütyüért.

Ugyancsak érdekes lehet még a leendő alkalmazás felhozatal. Már az iPhone érintőképrenyője is a legjobbak közt van a kategóriájában, emellett tökéletesen össze van hangolva a hardverrel. Mivel az iPad gyakorlatilag egy meghízott iPhone, nem hiszem hogy az érintőképernyő minőségéből alább adtak volna. Márpedig ez egy ekkora felületen professzionális alkalmazásoknak is teret enged.

Független attól, hogy az iPad jelenleg igencsak megosztotta az embereket, érdemes lesz odafigyelni rá, sosem lehet tudni hol fog végül kikötni.

Ezentúl minden egyéb NEM szakmai dolgot itt lehet megtalálni:

zsoc.tumblr.com

_{Egészen addig amíg el nem készül a trustno1.hu.}

Jelenleg csupán szétnéztem, mi a helyzet a munkaerő piacon a hozzám hasonlók számára... Hihetetlen, hogy még mindig ennyire hülyének nézik az embert. A legtöbb cég simán betöltetne egy emberrel több pozíciót is, mert miért ne... de a bérigényt azért még meg merik kérdezni, biztos, ami biztos...

Ha multifunkciós embert akar valaki alkalmazni, akkor legyen ahhoz is arca, hogy megfizesse.

2009 nem volt jó év, ha igazán pejoratívan szeretném magam kifejezni, igen szar volt.

2010 ennél már csak jobb lehet, habár azt mondják, mindig van lejjebb.

Az év egyetlen sikerének talán a szakmám megszerzését könyvelném el, ráadásul a szakdolgozatommal alázva mindenki mást az évfolyamból.
Ez nem változtat azon, hogy az OKJ nem ér semmit, viszont ha azt nézem, hogy az OKJ mellett az utolsó évben már napi 8 órában dolgoztam, nem rossz teljesítmény.

A rossz dolgokat pedig kár lenne ecsetelnem, akik ismernek, azok tudják...

B.Ú.É.K.

Mondjon akárki akármit, közel sincs fejlettségben, és felhasználhatóságban a GNOME Nautilusához képest...

1.) Hacsak nem nyitsz egy újabb ablakot a Findernek, minden mappát ugyanabban az ablakban fog megnyitni, még ha te azt is hiszed, hogy éppen több ablakod van.
Nyílván ez csak nekem fura, hogy nem mutatja a Dock, ha több nyitott elem is van egy adott alkalmazásból...

2.) Hol a frászkarikában van a "Cut", mint fájl/mappa kivágási lehetőség?

3.) Ordenáré mód hiányzik a Füles (Tabbed) mappakezelés. Nem kell nekem kétpaneles fájlkezelő, a Nautilusban simán kézre állt, hogy a böngészőben megszokott módon nyitottam, zártam be a füleket.

4.) Nem a Finderhez tartozik, de az exposé legyen bármilyen szemet gyönyörködtető, meg elkápráztató, mintha kizökkentene a dolgokból. Márpedig, ha netán egy programnak több ablaka van, máshogy elérni eddig lehetetlennek tűnik számomra.

Bekerültem az áradatba én is. Egyelőre van nyolc meghívóm, amiből három már fixen le van foglalva. Akit érdekel, az jelezze, aztán meglátom mennyire érdemes rá.

Egyébként annyira nem egy nagy durranás. Aztán később ki tudja.

Érdekes ám a dolog, amióta eljöttem a Sense/Net-től, azóta gyakorlatilag nem találkoztam idegesítő ügyféllel. Hogy milyen is az? "Ezt még egy picit jobbra, meg lejjebb...", "Ezt mégsem így..." (A specifikáció ellenére), "Ezt még tegyük már bele..." (Ugyancsak), stb.

Mivel mostanában inkább a magánszféra igényeit elégítem ki, ezért kevésbé van az, hogy még egy X. ember fentről beleszól, a magánemberrel pedig normális kommunikációval meg lehet beszélni mindent, pláne, hogy kevésbé kell követni a tradicionális utakat, közvetlenül lehet hozzá szólni, stb.

Az elmúlt két hónap tapasztaltai eddig egész jók, reméljük nem változik nagyon a helyzet. :)

Rendesen felpörögtek a dolgok körülöttem, egyszerre két-három projecten dolgozni nem egyszerű...

Modell keresés, stúdió keresés, elkezdés alatt álló melók egyeztetése, ezeken kívül pedig a már futó projectek elvégzése...

Lehet hamarosan kell majd valaki még mellém?

Specifikáció írás közben ugrott be, hogy manapság már szinte minden olyan helyen, ahol a nevemet meg kéne adnom a Keresztnév helyett Utónevet kérnek... Vajon ez is a fene nagy liberalizáció eredménye?

Nos, elkészült életem eddigi legnagyobb munkája. Persze, tekinthetjük annak a Főgáz oldalait is, de őszintén? Abban nem leltem annyi örömömet mint ebben...

http://runatabor.com

Annyira nem egy bonyolult dolog összehozni, hogy az iPhone és az új Ubuntu ilyen téren kommunikáljanak egymással. Bár mire addig eljutottam, hogy kihúzott RJ45 nélkül is működjön a dolog, kb. hatszor kívántam melegebb éghajlatra mind a Canonical-t, mind az Apple-t.

Nos kezdjük az alapvető programok telepítésével. Nyissunk egy terminált, és gépeljük be/másoljuk ki az alábbi sort:

sudo apt-get install blueman bluez

Miután a kellő programok feltelepültek, bezárhatjuk a terminált, már nem lesz rá szükségünk. Ellenőrizzük, hogy gépünkön be van e kapcsolva a bluetooth. Ha nincs, kapcsoljuk be, majd indítsuk újra a számítógépet.
Miután szeretett gépünk ismét életre kelt, az értesítési területen meg kell hogy jelenjen a Blueman ikonja, amit egész egyszerűen arról lehet felismerni, hogy bluetooth logó van benne (nahát...). Kattintsunk rá, ha a rendszerünkön be van állítva a lokalizáció, akkor a Blueman is magyarul fog megjelenni. Tovább

Mostanában elég sokat jár az agyam azon mivel tudnám a munkámat megkönnyíteni. A programom jelenlegi verziója is jól bővíthető ugyan, de azért akadnak nehézségek, sőt, gyanítom, ha más keze alá kerülne, nem is tudna vele mit kezdeni. Igazából egyetlen baj van vele, hogy az alapjai még mindig azok amiket 2006-ban lefektettem. Persze ez valahol túlzás, hisz azóta nem maradt egyetlen olyan eleme sem, amit ne dolgoztam volna át, de akkor is.

Amiben most a lehetőséget látom, az az, hogy egy olyan saját CMS-t írjak, aminek csak az alapjai vannak meg kvázi, és teljesen moduláris felépítésű, bármikor lehet ki/be pakolgatni a különböző részegységeket, a programnak akkor is működnie kell plusz munka nélkül.

Lássuk mi kell ehhez, első gondolatként:
Egy jól kiépített, és átgondolt alap adatbázis, amihez a részegységek csak a saját tábláit, azokon belül is csak a saját mezőit adják hozzá az alap mezőkhöz. Az alap tábláknak tartalmazniuk kell mindazon mezőket, amik alapok a tartalom megosztás során, cím, dátum, stb.

És mi ezzel a probléma?
Nos, bár nem jellemző, hogy egy weboldalt meg akarunk fosztani egy funkciójától, de előfordulhat. Ilyenkor a saját magam által felállított követelményeknek megfelelően ugyanúgy működnie kell a fentebb leírt modularitásnak. Márpedig ha a fentebb vázolt adatbázishoz tartjuk magunkat, akkor szemét marad az adatbázisban.

Nos, vannak megoldási lehetőségek, amiken jár is az agyam, legvalószínűbb megoldásként talán azt tudnám felvázolni, hogy minden modulnak ki/be kapcsoláskor is legyen egy rutinja, ami kimenti az adatokat, mondjuk egy XML-be, aztán bekapcsoláskor újra létrehozza azokat, kiolvasva a korábban létrehozott XML fájlból.

Az XML-nek hamarosan szeretnék egy külön bejegyzést is szánni.