ZSOC.BLOG

Nem bírtam kivárni, hogy moziban láthassam ezt a filmet, és itt most el is küldhetném a kurva anyjukba a hazai forgalmazókat... Minden hulladékra van pénz, csak egy igazi tökös, fröcsögős, klasszikus akciófilmre nincs, ami ráadásul külföldön kitünően teljesít a pénztáraknál.

Valljuk be, igazán jó, és vérbeli akciófilm már nagyon nagyon rég került a nyílvánosság elé, mostanában mindenhonnan a vámpírok folynak, és az elkefélt adaptációk folynak (lásd, Prince of Persia, melyről ugyancsak lesz bejegyzés).

Az Expendables egy olyan gyöngyszem az új évezred filmjei között, aminek talán párja nem lesz soha. Nem tökéletes, nincsenek benne mélyreható gondolatok - a szükségesnél több semmiképp -, nem kell benne nagyon az értelmet se keresni, mégis, végig árad belőle egyfajta érzés, hogy végig KELL nézned, mert jó! Tovább

Az első rész szerintem -és a kritikusok szerint is- szinte tökéletes lett. Akár írhatnám azt is, hogy az eddig készült képregény-adaptációk között ott a helye a legutóbbi két Batman mellett. Tökéletesen felvette a laza stílust, semmi erőlködés nem látszott rajta, úgy volt jó, ahogy azt a vászonra álmodták.

Legalább ezt a szintet vártam el az új résztől is, ugyanakkor féltem attól, hogy a folytatások ötlettelensége fogja jellemezni.

Nos, egyeseknél (írhatnám, hogy az igénytelenebbeknél, de ilyet nem írunk) ilyenkor elsődleges szempontok, hogy a látvány mennyire üti meg a mércét, mennyire rombolják le a fél világot, és hogy amerikát mennyire mentik meg.

Szerencsére az előd színészi játékban is hozta az általam elvárt szintet, és az új részben se kell csalódni. A Tony Stark-ot játszó Robert Downey Jr. még mindig tökéletes beleéléssel játsza a laza, "én vagyok Iron Man, megmentem a világot, minden más le van szarva, ja és nők legyenek, meg felhajtás!" szerepet. Rajta kívül a többi színész is egész jól viszi a saját szerepét.

A történettel se lőttek mellé, tökéletesen folytatják az előző részben befejezett sztorit, némi ugrással. A S.H.I.E.L.D. szuperhőseit is jó volt látni, és elég ügyesen is vitték bele őket a történetbe, még akkor is, ha kicsit szegről-végről pattant Deus ex machina érzete van a dolognak.

A látvány pedig üt, Amerikát ezúttal nem kellett megmenteni, viszont rombolás az van benne rendesen, és a mech rajongók is csorgathatják a nyálukat.

Ezek után érdeklődve várom a 3. részt.

10/10

Török Gábor hívta fel erre az oldalra a figyelmem, egész érdekes kezdeményezés, és igazából fél óra kellett hozzá, hogy magával ragadjon.

Az alapötlet szerint minden felhasználó tölthet fel zenéket, amiket az oldal playlist-be rendez, vagy ahogy az oldal nevezi, mixekbe. A mixekhez lehet tag-et, genere-t rendelni, ezáltal mindenki könnyen megtalálhatja a neki tetsző műfajű mixet.

Az igazi élvezet ott kezdődik, hogy amikor a mix véget ér, az utolsó szám genere-jéhez képest ugrik egy másik mixre, ami azt eredményezi, hogy amíg ki nem kapcsolod a böngésződ, folyamatosan megy a zene, ami szép lassan átér egy másik műfajra, majd újra, s, újra.

Az olyanoknak, akik annyira nem függenek egyetlen műfajtól, s nyitottak az újra, mindenképp ajánlott, hisz rengeteg eddig számunkra ismeretlen előadót ismerhetünk meg. A hallgatott számokat akár meg is vásárolhatjuk Amazonról.